Nyilatkozat a Jézus Krisztusban és az Ő Egyházában való

hitről, mint az Istenhez és az örök üdvösséghez vezető

egyetlen útról

Rendíthetetlenül hisszük és valljuk, amit az Egyház rendes és egyetemes Tanítóhivatala folytonosan és tévedhetetlenül tanított az apostoli időktől fogva, nevezetesen:

• A hit Jézus Krisztusban, Isten megtestesült Fiában és az emberiség egyetlen Megváltójában az egyetlen vallás, amelyet Isten akar.

• Az új és örök szövetség Jézus Krisztusban való alapítása után senki sem üdvözülhet a nem keresztény vallások tanításaihoz és gyakorlataihoz való ragaszkodás révén. „Az Istenhez intézett imának kapcsolódnia kell Krisztushoz, aki minden ember Ura, az egyetlen Közvetítő (1Tim 2,5; Zsid 8,6; 9,15; 12,24): csak általa nyílik út számunkra az Istenhez (Róm 5,2; Ef 2,18; 3,12).” (Általános Rendelkezések az Imaórák Liturgiájáról, 6.)

• Szilárdan hisszük, hogy „nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12), kivéve a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, aki keresztre feszíttetett, de Isten feltámasztotta a halálból (vö. ApCsel 4,10).

• Hisszük, hogy „ellenkezne a katolikus hittel, ha az Egyházat pusztán úgy tekintenék, mint az üdvösség egyik útját a többi vallás mellett, melyek mintegy kiegészítik az Egyházat, sőt lényegében egyenrangúak vele, s együtt irányulnak Isten eszkatologikus országa felé.” (Hittani Kongregáció, Dominus Iesus nyilatkozat, 21).

Továbbá valljuk, hogy az isteni Kinyilatkoztatás, amelyet az Egyház állandó Tanítóhivatala hűségesen közvetít, megtiltja annak megerősítését, hogy

• minden vallás út volna Istenhez;

• a vallási identitások sokfélesége Isten ajándéka lenne;

• a vallások sokfélesége a Teremtő Isten bölcs akaratának kifejeződése volna.

Ezért úgy tartjuk, hogy a keresztények nem egyszerűen „útitársai” a hamis vallások híveinek – amit Isten tilt.

Buzgón kérjük az isteni malaszt segítségét mindazon egyházi személyek számára, akik szavaikkal és tetteikkel ma ellentmondanak az Isten által kinyilatkoztatott igazságnak Jézus Krisztusról és az Ő Egyházáról, az egyetlen útról, amelyen keresztül az emberek elérhetik Istent és az örök üdvösséget. Az isteni kegyelem segítségével ezek az egyházi személyek legyenek képesek a nyilvános visszavonás felajánlására, amely szükséges a saját lelkük és mások lelkének javára. Mert „Krisztust nem elfogadni a legnagyobb veszély a világra!” (Poitiers-i Szent Hiláriusz, In Matth. 18).

Az Egyház minden igaz fiának és leányának, különösen az Egyház „kicsinyeinek” az imái, könnyei és áldozatai által az Egyház pásztorai, mindenekelőtt Ferenc pápa, kapják meg a kegyelmet, hogy utánozzák az apostolokat, a számtalan vértanút, a sok-sok római pápát és a szentek sokaságát, különösen Assisi Szent Ferencet, aki „katolikus és teljesen apostoli ember volt, és személyesen nekilátott s megparancsolta tanítványainak, hogy minden más előtt a pogányoknak Krisztus hitére és törvényére való megtérítésével foglalkozzanak”. (XI. Pius pápa, Rite Expiatis enciklika, 37.)

Hisszük és Isten malasztjával készek vagyunk életünket adni ezért az isteni igazságért, amelyet Jézus Krisztus hirdetett ki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6).

+ Athanasius Schneider, az Asztanai Szűz Mária Főegyházmegye segédpüspöke
a 2024-es Katolikus Identitás Konferencia résztvevőivel

Pittsburgh, 2024. szeptember 29.

Fordította: Fülep Dániel
(a Püspök atya által küldött angol szöveg alapján)