Dr. Osztie Zoltán atya szentbeszéde

a feldebrői Szent Márton templomban

Kedves Zarándok Testvéreim Krisztusban, kedves Testvérek!

Először is a megbotránkozás.

A tanítványok is készek arra, hogy megbotránkozzanak Jézusban. Miért? Mert nem értenek semmit. Hány olyan keresztény testvérünk van, aki templomba jár, Tiszára szavaz, nem ért semmit. Csak épp a lényegből semmit.

Hogyan lehetséges az, hogy aki magát kereszténynek mondja, az egy erkölcsileg mélységesen romlott társaságra képes voksolni, szavazni, amelyik elpusztítja az országot. Nem ért semmit az evangéliumból?

Egy konszenzuális szexuális kapcsolat az alternatívája, amelyre voksol, mely mellett leteszi a hitvallást szemben azzal, hogy a házasság és a család szent?

A keresztény nevet az ilyen ítéletére viseli, megbotránkozik Krisztusban és az ő evangéliumában.

Mondjuk ki végre nyíltan, mert hiszen sok tévelygő embertársunk van, aki ilyen módon szembegy az evangéliumi élettel, és voksol a hazugságra, az erkölcstelenségre, a gyűlöletre. Nem mi gyűlölködünk.

Nem mi vagyunk azok, akik megosztjuk a társadalmat vagy az Egyház életét. Azok, akik szembe mennek az evangéliummal, kereszténynek mondva magukat.

Micsoda ellentmondás ez? Semmit nem értenek az evangéliumból? Nem. Úgy látszik, hogy semmit nem értenek.

Egy hitetlen, erkölcstelen nemzetáruló, amelyik kiárusítja az országot a nagyhatalmaknak, a pénzügyi köröknek. Ez kell a magyarnak, ez kell az országnak? Nem.

És megbotránkoznak ma is sokan Jézusban, az Egyházban, az örömhírben, az evangéliumi tisztaságban, az erkölcsi igazságban, mert nem értenek semmit.

Pedig Krisztus eljön és igazságot tesz igaz bíróként.

Szeretném, ha legalább mi nem lennénk meghasonultak. Büszke vagyok arra egyébként, hogy körülöttem szeretném, ha mégis vannak ilyenek, akkor nem lennének. Büszke vagyok arra, hogy körülöttem nincsenek tiszás szavazók.

Olyanok vannak, akik igenis a patrióta álláspontot képviselik, az evangélium szerint élnek és nem ellenségek.

Végre mondjuk ki, és legalább mi képviseljük az igazságot, Krisztust, az erkölcsi rendet.

Hallgassunk? Nem hallgathatunk. Kushadjunk? Ha nem vagyunk keresztények, akkor igen. Félünk? Nem félünk, mert ha Krisztus velünk, akkor ki ellenünk?

Másik fontos mondanivalója a mai igeliturgiának, a Bölcsesség könyvéből olvassuk most a szentírási részleteket. Bölcsességi irodalom egy saját része az ószövetségi szentírásnak. A prédikátor könyve, amelyből olvasunk. Bölcsesség könyve, amelyből szintén és a bölcsességirodalomnak több más egyéb kinyilatkoztatása.

Ma arról olvastunk, hogy milyen nehéz megemészteni azt, hogy mi az élet értelme.

Mi az életértelme?

Nem a halál. Mi az élet értelme? Nem a leépülés.

És mi tapasztaljuk mindannyian, ahogy a korban előre haladunk, a leépülést. Elmegy az eszünk, fogyatkozik a lábunk, feledékenyekké leszünk, önzővé, a lelkünk is akár, mert azt akarjuk, hogy mindig ott legyenek a szoknyánk vagy a nadrágunk mellett, és vigyázzanak ránk, és csak minket szolgáljanak ki. Nehéz megemészteni azt, hogy a testünk romlik mindenestől, s porból van és porrá lesz.

Az élet egyik legnehezebb dolga földolgozni a leépülést, és mindannyian végigszolgáljuk, végigélvezzük, végigéljük a leépülésünket. Milyen drámai feladat ezt földolgozni.

És miért? Két ok miatt biztos. Egyrészt, mert érezzük azt, tapasztaljuk azt, hogy fogy az időnk. Ezzel együtt fogynak a lehetőségeink, hogy kimegy alólunk az élet.

A halállal egyre inkább kell szembenéznünk és szembesülnünk. Mindegyikünkre a halál vár. Lehet a homokba dugni a fejünket, meg amíg az ember fiatal, addig ezt nem is érti. Ne is értse. Azt kívánjuk, élvezzék az életet és örüljenek neki. De mi, akik a korban előre haladunk, szembe kell néznünk azzal, hogy fogy az idő, fogynak a lehetőségeink, s már nem tárul elénk az a pozitív jövőkép, ami még egy fiatalnak a sajátja.

Mi a megoldás?

Nehéz földolgozni a leépülést, és emiatt van, mondják a lelki életben járatosak, emiatt van a türelmetlenségünk.

Ezért válik az idős vagy öreg ember egyre türelmetlenebbé.

Miért? Mert fogy az idő. Érezzük, hogy egyre kevesebb a lehetőségünk, megy ki alólunk a talaj, ezért egyre türelmetlenebbek vagyunk. Legyőzni ezt másképpen nem lehet, mint ahogy azt a feszítő kérdést sem. Ez a másik kérdés, amivel mi szembesülünk, öregek.

Az a kérdés, hogy mi az élet értelme?

És erre a kérdésre nem tud ez a világ, vagy a tudomány nem tud választ adni. Bármilyen tudomány, mire olyan nagyon büszke, felvilágosodás óta, különösen olyan nagyon büszke, az ember nem tud választ adni a legfontosabb kérdésekre.

Ki az Isten? Ki az ember? Mi az élet értelme? Mi a helye a fájdalomnak, a szenvedésnek, az öregségnek?

A legfontosabb kérdésekre a tudomány mítosza, amellyel megpróbálja az ember elfedni a lényeges kérdéseket, nem tud megoldást adni. Egyetlen forrása van, egyetlen valódi támpontja van az embernek: a Jézus Krisztusba, a földtámadásba vetett hit.

Ha ezt tagadjuk, nincs megoldás. Egy marok hamu, ezek vagyunk mi. Tényleg az élet értelme egy marok hamu? Tényleg a leépülés, amely a végletekig tart? Mi az életünk értelme? Ezzel mindenkinek szembe kell néznie, s ahogy a korban előre haladunk, ez a kérdés egyre markánsabb lesz, és nem kerülhetjük meg a választ. A válasz megtagadása is egyfajta felelet. Ja, nincs értelme semminek, nincs megoldás, marad a pusztulás.

Nem, nem azért alkotta meg Isten az embert, hogy veszni hagyja, de nincs más megoldás, mint amit ő maga kínál. S mi az a föltámadás?

Mert nehéz ezt, és nem lehet elgondolnunk. Mit jelent az, hogy föltámadás? Nem értik a tanítványok sem.

Egészen addig nem értik, amíg nem találkoznak a föltámadt Jézussal. Ő az egyetlen fogódzópont. Jézus, aki velünk halt az ikonográfiában, ezért van ott a feszület alatt a koponya. Jézus valóságos emberi halállal meghalt.

És ő az, aki újra él, és a tanítványokat meggyőzi arról, hogy akit láttak meghalni, kínszenvedéssel kiszenvedni, ugyanaz a Krisztus eleven. Miért? Mert az Isten az élet ajándékozója. Nem azért, mert mi meg tudjuk oldani. Nincs emberi erőfeszítés, amely képes lenne újra életet adni a halálban, vagy a halálból.

Egyetlen olyan erő van a világban, s mindenkire érvényes, mindenkire érvényes az Isten teremtő irgalmas szeretete (...).

Tehát ha az édesanyák tudják igazán tapasztalni azt, hogy mit jelent az élet fakadása, mit jelent a szülés, amikor vajúdás árán jön az új élete világra, ezzel párhuzamos a föltámadás. Mit jelent az, hogy a halál vajúdása által és árán s azon keresztül születik meg Isten teremtő szeretetéből az új élet, a föltámadt ember, mert csak így van értelme az életnek.

Miért érdemes kereszténynek lenni? Mert értelmes életet érdemes csak élni. S enélkül nincs az.

A tömegek olyanok, mint a birkanyáj, melyet a halál terelget.

Mi nem vagyunk birkák.

A juhai vagyunk Jézusnak, a Jó Pásztornak, de nem vagyunk birkák. Ugye ez közöttünk szólásmondás, hogy a Jó Pásztor bárányai vagyunk, de nem birkák. Mi igenis értjük, mert a hitből meg tudjuk érteni az élet legfontosabb kérdéseire adott választ.

Szent Ágostont idézzük itt. Azt mondja, ez az egyik legfontosabb kulcsmondata Ágoston óriási életművének: Hiszek, hogy megértsek.

Még egyszer: hiszek, hogy megértsek.

A tudomány segítségével nem lehet megérteni az életet és a fontos kérdéseit. A hit segítségével igen, hiszek, hogy megértsek, s aki nem hisz, elkárhozik.

Legalábbis ebben a világban megmarad a maga veszettségében, tudatlanságában, a halál martalékaként. Másik kérdés az, hogy aki a saját hibáján kívül nem jutott el a kifejezett hitre, a jó Isten azt nem hagyja cserben.

Tehát a tudatlanság, és most itt visszaérkezünk oda, ahonnan elindultunk, a tudatlanság, az ostobaság. Pedig az ember ésszel él, ha normális.

Ha nem normális, nem ésszel él. Tiszára szavaz.

Hiszek, hogy megértsek.

Szeretném, hogyha ez a zarándokutunk és minden zarándoklatunk ahhoz járulna hozzá, hogy megértsük azt, hogy úton vagyunk. A zarándoklásnak ez az értelme egyébként vallási szempontból, hogy megtapasztaljuk azt, hogy úton vagyunk, elindulunk Jó Isten akaratával, tervével azonosulva és meg akarunk érkezni a célunkhoz.

És nincs más cél, csakis ő, az atyai ház, az aki életet ad.

Segítsen bennünket az Úr, hogy ezen az úton megszilárduljunk, megerősödjünk a hitben, hogy megértsünk.

Amen.